Hogyan segíthetnek a versenytársaid megjósolni a jövődet?

• Adrienn Várőri
• 2014. szeptember 25. csütörtök

Ha a marketing eszköztárából valaminek igazán van gyakorlati értéke egy kézműves számára, akkor az a konkurencia és piacelemzés.  Minden alkotómunka, amit anélkül kezdesz meg, hogy komolyan elemeznéd a konkurenciádat és a piacodat: hobbizás, nem pedig pénzkereset. Ha fellépsz a kézműves vállalkozások képzeletbeli színpadára, tudnod kell hányan állnak rajta és hogy kilátszol-e a tömegből.

Hagyjuk meg a tankönyveknek a konkurencia fogalmán való rágódást, és azokat a hosszú értekezéseket, amelyek inkább elméleti síkon közelítik meg a témát. Az ilyen esszékből a végén mindig valami olyasmi derül ki, hogy valakinek konkurenciája van, másnak meg versenytársa, és az a legjobb, ha nem is nevezzük nevén és rá se nézünk.

Arra bátorítalak, egyetlen egyszer nézzél rá a konkurenciádra, de akkor jó alaposan: ez az a pillanat legyen, amikor megszületik a döntés a fejedben hogy pénzt szeretnél kérni az alkotásaidért.

Gondolhatsz persze sok mindent:

1. Én nem versengek senkivel, szerintem mindenkinek megvan a saját vásárlóköre.
2. Minden alkotásnak megvan a maga gazdája, csak ki kell várni.
3. Én nem megyek zsákutcába, nekem van stílusom.
4. A környezetemben ilyet senki sem csinál, pont elég ezt tudnom.
5. Ha mástól vásárolnak az emberek, mindig megnézem hogy miért teszik, és így leszek én is egyre jobb.
6. Azt se tudom kit gondoljak konkurenciámnak, szerintem nekem nincs is.

Én azt gondolom, hogy ezek a kiskapuk csak arra jók, hogy menjünk körbe-körbe:

1. “Én nem versengek senkivel, szerintem mindenkinek megvan a saját vásárlóköre.” Ez a kiskapu vezet abba a zsákutcába, amikor őrült sokat kell foglalkoznod az eladással, mert nincs rá stratégiád: a vásárló ugyanazon 1000 Ft-os bankjegye csak egy helyre tud menni, ezért igenis van verseny, még ha te nem is akarsz tudomást venni róla.
2. “Minden alkotásnak megvan a maga gazdája, csak ki kell várni.” Lásd az előző pontot.
3. “Én nem megyek zsákutcába, nekem van stílusom.” Jó dolog, ha valakinek van stílusa. Mondhatjuk, hogy ez egy kézművesnél alap. Egy dolog azonban a stílus, egy másik meg a pozícionálás. Attól, hogy van stílusod, még nem tudod, hogy pontosan kinek akarsz eladni (életkor, nem, érdeklődési körök, hol érhetők el, stb.)
4. “A környezetemben ilyet senki sem csinál, pont elég ezt tudnom.” Ha csak a környezetedben akarsz eladni, akkor igen, ez így igaz. Elég ez? Meg lehet élni belőle?
5. “Ha mástól vásárolnak az emberek, mindig megnézem hogy miért teszik, és így leszek én is egyre jobb.” Ez a kiskapu vezet abba a zsákutcába, amikor a konkurenciád után futsz két lépéssel, és a süteményes tányéron neked mindig csak pár szem marad. 🙁
6. “Azt se tudom kit gondoljak konkurenciámnak, szerintem nekem nincs is.” Utánajártál? Vagy csak tippelsz? Amíg hobbiból alkotsz, mindegy. De ha vállalkozol, az adót be kell fizetni, a könyvelőt szintén ki kell fizetni, nem lehet lottózni, hogy van-e konkurenciád vagy nincs, mert sokba kerül.

Miért jó, ha elemzed a piacodat? Engedd meg, hogy erre a kérdésre egy idézettel válaszoljak. Ennél szebben és érthetőbben nem tudom leírni:

“Képzeljünk magunk elé egy piaci univerzumot, amely kétfajta óceánból áll: vörös óceánokból és kék óceánokból. A termékek tömgáruvá válnak, a késhegyig menő verseny folytán pedig a vörös óceánok vértől vöröslenek. A kék óceánokat ezzel ellentétben a még érintetlen piacok jellemzik. Nagy többségüket a vörös óceánokon belülről alkotják meg a létező iparágak határainak kitolásával. A kék óceánokban a versenynek nincs lényeges szerepe, mivel a játékszabályokat még meg sem alkották.”

(W. Chan Kim-Renée Mauborgne: Kék óceán stratégia)

Amikor ezt évekkel ezelőtt először olvastam, nem hittem abban, hogy túl sok kék óceán van. Azóta sokszor volt már alkalmam ötleteken gondolkodni, piacokat elemezni, és rájöttem, hogy mindig van kék óceán. Addig kell kutatni, kérdéseket feltenni, vásárlókkal beszélgetni, amíg el nem oszlik teljesen a köd, és meg nem látja az ember a lehetőséget. Amíg egy csöpp bizonytalanság van, nem szabad feladni.

Időigényes munka? Az.

Megéri? Nagyon.

Miért? Ha megvan a nagy ötlet, úgy fogsz haladni a marketing munkákkal, mint kés a vajban, és az eladás nem lesz többé nyűg, és nem is visz el annyi időt.

• Pillanatokon belül lesz frappáns márkaneved, nem fogsz ezen görcsölni.
• Mire elkezdesz alkotni, már lesz kinek, lesz egy közönséged, aki alig várja, hogy megvegye, amit csinálsz.
• Könnyű lesz szlogent kitalálnod.
• Pikk-pakk megírod a legjobb reklámszöveget, amiről korábban azt hitted, hogy csak szakemberek tudnak ilyet írni.
• Olcsón fogod tudni reklámozni az alkotásaidat, mert pontosan tudod, hol éred el azokat a vásárlókat, akiknek most van rá szükségük.

Ha elolvastad az eddigi bejegyzéseimet, és még mindig itt vagy, akkor egyrészt gratulálok, szerintem sokan lemorzsolódtak. 🙂 Másrészt lehet, hogy forog körülötted a világ, és kellene valami kapaszkodó, merre indulj el. Gyere a klubba, a csapatban sok segítséget kaphatsz: